Bizonyságok

Jedlicska Dávid vagyok. 

Maglódon élek a szüleimmel és a 3 húgommal.
2010-be rossz társaságba keveredtem és Sátánista lettem. Nagyon sokat jártam bulizni, sokat csavarogtam és a családomat teljesen elhanyagoltam. Nem érdekelt semmi más csak a piálás és a haverok. 

2011 Karácsony előtt pár héttel szüleimnél betelt a pohár és elküldtek itthonról, a Unokatestvéremékhez költöztem akik már akkor is megvoltak térve. Miközben ott laktam próbáltak elmondani nekem, hogy hova vezet ez az út amin járok, és, hogy van ennél jobb: Jézus Krisztus szeretetében élni és jó úton járni!

Nem érdekelt akkoriban és csak bulizni akartam továbbra is. Karácsony előtt pár nappal Édesapám hazaengedett 2 feltétellel: ott kell hagynom a baráti körömet és az Édesanyámmal el kell járnom a gyülekezetbe. 

Nagyon nem örültem ennek, de haza akartam menni. Elkezdtem járni a Kármel Gyülekezetbe és időközben  Isten átformálta a szívemet. Januárban megtértem, ekkor végleg szakítottam a baráti körömmel és abba hagytam a bulizást, csak a családom érdekelt és velük akartam lenni. Június 10.-én bemerítkeztem és újjá születtem az Úrban. Jó életet kaptam az Úrtól.Megmentett és megbocsájtotta bűneimet, amiért nagyon hálás vagyok neki.

Vígné Bató Csillának hívnak, Budapesten születtem.

Szüleim nem hívők. Kiskoromban nem ismertem Istent, mégis tudtam szívem mélyén, hogy létezik. Általános iskolás koromban elkezdtem önszorgalomból hittanra és templomba járni. Ez a lelkesedésem tini korban alábbhagyott, bár elhatározásom megingathatatlan volt abban, hogy keresztény férjet akarok. Az iskolák után elkezdtem dolgozni és az életérzésem az volt, hogyha ennyi az élet valaki lőjön le. Ráadásul olyan állandó félelemérzet szorongatott, hogy gyomorgörccsel ébredtem-feküdtem. 

Ekkor jött az Úr…és egy kedves fiú elkezdett udvarolni nekem. De mivel tartottam magam ahhoz, hogy keresztény vagy semmilyen, megkérdeztem: Hisz e Istenben? Nagyon csodálkozott és mondta, hogy hisz és jár gyülekezetbe. Mivel én csak a templomot ismertem, megkérdeztem, hogy vele tarthatnék e. Elmentünk és rögtön találkoztam azzal az örömteli, féltőn szerető Istennel, akit mindig is kerestem, és a félelemtől is megszabadultam. 
2000 októberében bemerítkeztem, 2001 márciusban pedig hozzámentem ahhoz a kedves fiúhoz, akinek a mai napig a segítőtársa vagyok. 
2001-ben Maglódra költöztünk. Szeretjük ezt a várost és a Maglódi embereket. Hisszük, hogy azért helyezett Isten ide minket, hogy harcoljunk az utolsó emberig. Mert Istennek minden ember értékes!

Víg János  vagyok. Maglódon élek feleségemmel és két gyermekünkkel.

Gyermekkoromban „párttitkár” apa tanításai mellett  cseperedtem, megismerve a materialista világszemlélet  minden örömét és titkait. Valahogy mégis kevésnek bizonyult nekem. Emlékszem kb. 10 éves koromban sokkolt az érvelés, hogy a gondolatainkon és érzelmeinken kívül nincs más mélysége a szívünknek. Üresnek  tűnt az egész élet. Persze tinédzser koromban elkezdtem  keresni  azt a  „nincsmást”, amit kezdetben a pszichológia rejtelmei között véltem felfedezni, aztán az okkultizmus tanai között. Azt gondoltam hogy meg is találtam.

Aztán az életemnek egy nehéz időszakában, keresztény fiatalokkal ismerekedtem meg, és egészen új életérzés töltött be. Megdobbant a szívem, és rájöttem hogy valójában csak most találtam meg Azt, Akire mindig is vágytam.  Jézus betöltötte az elgyötört, szorongó szívemet, ami telve volt elvetettséggel és önsajnálattal.  Határozott léptekbe kezdtem, és egy év alatt az egész életem teljes- körűen megváltozott, megépült. Azóta is hálával gondolok arra az időszakra, de az évek alatt  ennél  még  sokkal-sokkal  többet kaptunk. Dicsőség az Úrnak! Remélem, ahogy én is mások által, én általam is sokan ismerhetik Őt,  hogy élhessenek egy kihívásoktól nem mentes, de  teljes életet. 

Dócs László vagyok, megtérésem 2009 áprilisában kezdődött.

Édesanyámmal, Nővéremmel és Nővérem gyermekével élek Maglódon. Édesapám hirtelen halála után nehéz anyagi helyzetbe kerültünk. Az addig jól menő üzletünk egyre rosszabbul ment, a kifizetni valók pedig csak nőttek, végül az üzlet bezárására kényszerültünk. Teljesen kilátástalan helyzetbe kerültünk. Nem volt munkám, mind-e közben a házunkon lévő hitelt folyósító Bank jogellenesen felmondta a szerződést, és a házunkat el akarták árverezni. Kedvem sem volt felkelni, az emberektől semmi jóra nem számíthattam, a barátok eltűntek, mindenki megvetett. Beköszöntött a depresszió, és úgy tűnt, hogy a legegyszerűbb megoldás az ha "feladom".

Ekkor egy régi ismerősünk megkeresett és elmondta, hogy van kiút ebből a helyzetből. Elmondta, hogy Jézus Krisztus meghalt értem, a családomért, és, ha kérem Őt és elfogadom megváltómként akkor minden jóra fordul, mert Istennek egy tökéletes terve van az életünkre nézve. Először annyira közhelyesnek tűnt, és nem gondoltam, hogy Isten, majd pont Nekünk fog segíteni. Pár héttel később már eljártunk a házi-csoportos foglalkozásokra, és rövid időn belül bemerítkeztem családommal együtt és gyülekezetbe jártunk. A depresszió és a kilátástalanság gyökerestül eltűnt. A Bank ellen elsők között az országban megnyertünk egy pert, ahol a Fővárosi Ítélőszék kimondta ítéletében, hogy jogellenesen mondta fel a hitelt. 

Jézus Krisztus minden akkori problémáinktól megszabadított!

Hálás vagyok azért, hogy Ő idejében megjelent az életünkben, és nem hagyott minket tovább gyötrődni.

Mostanra telve vagyunk reményekkel, tervekkel, szeretettel. Míg régen a barátok, az éjszakázás és ezzel együtt a bulizás volt fontos, ami semmihez nem vezetett csak a kilátástalanságba, addig most, Jézus Krisztus és a kegyelméből kapott új életemben megismert valódi barátok a fontosak.

Mihály Zoltánnak hívnak, és születésem óta Maglódon élek.

Akik ismertek tudják, hogy életem nem túl példaértékű, hiszen fiatal korom óta a kocsma világában éltem, és ily módon minden keresményem ott kötött ki, mert amit el nem ittam, azt eljátszottam, bár cigarettára így is futotta…viszont ezeken kívül nem volt számomra élet, aludni és dolgozni is csak kénytelenségből mentem.

2009.febr.01.-én gyökeresen változás kezdődött az életemben, ekkor ugyanis egy ismerősöm hosszabb unszolására, valamint hihetetlen beszámolói hallatára elmentem egy Istentiszteleti alkalomra, mely teljesen más volt mint amit eddig tapasztaltam, mert ott az emberek vidámak, nyitottak, és többségben fiatalok voltak. A következő héten már mentem magamtól, nem kellett hívni. A harmadik alkalommal pedig Jézus Krisztus megkezdte bennem a jó munkát, ugyanis megszabadított a dohányzástól, anélkül, hogy én ezt kértem volna- elmúlt nyom nélkül és elvonási tüneteim sem voltak. Azóta megszabadultam a kocsmafogságából, fogadkozás és esküdözés nélkül, és azóta teljes szabadságban vagyok, „mert mindent szabad nekem, de nem minden használ”. Istenkegyelméből több mint 3 éve nem voltam berúgva, sem kifosztva a játékgépek által, sem nem fuldoklottam a köhögéstől a cigaretta miatt. Életpályám előre (talán felfelé), de semmiképpen nem lefelé mutat.